Édesapám emlékére,

Édesapám emlékére
Közel másfél évvel a temetés után van erőm arra, és megérett bennem, hogy megköszönjem neked, hogy mellettem voltál azon a nehéz november 9-i napon. Hálásan köszönöm neked Mariann, hogy apukám utolsó útjára való kísérésnél te voltál ott, és minden apró részletre figyeltél. Nagy szükség volt erre, mert ha nem teszed ezt, akkor nem az a magyar nóta szólt volna, amit annyira szeretett, sőt, ha nem figyelsz erre, semmilyen zene nem szólal meg. Segítettél számunkra szavakba önteni, és kimondani azt, amit szeretettünk volna a búcsúztatóján elmondani. Hiszen a gyásszal járó érzelmek tengerén fulladozva levegő után kapkodva, nem jönnek a szavak, csak a könnyek.
Az ember életének előbb utóbb része lesz a veszteség, ahogy az idő telik, együtt jár a temetéseken való részvétellel. A gyász, a fájdalom az elengedés, nagyon nehéz folyamat. Mindaddig, míg ez csak mással történik, hogy elveszít valakit, nem is gondoltam rá, az a fél óra – míg a búcsúztatója van az elhunytnak, mennyire fontos szent pillanat. Búcsúzni fél órában egy embertől, aki élt, szeretett, létezett egy élet misztériumának a végső lezárása. A fél óra, azaz idő, amibe bele kell mindent sűrítve tenni, úgy, hogy nagyon jól figyelnek az arányokra megmutatni, hogy ki is volt Ő? Amikor édesapám temetése volt, egyszerre szerettünk volna úgy elbúcsúzni tőle, ahogy azt mi gondoltuk, azokkal a szavakkal, gondolatokkal, szertartás elemekkel, másrészt azt érezni, hogy ez így volt méltó hozzá.Nagy segítséget jelentett, hogy mély fájdalmunkban anyukámmal és a testvéremmel a temetés napján nem kellett semmire figyelni csak az emlékeinkre apuról, valamint a gyászunkban tudtunk lenni, mert biztosak voltunk benne, hogy rendben lesz minden.Így is volt. A temetés méltó búcsúztatása volt apámnak. Köszönöm. (K. Évi)

Mariannt már régóta ismerem

Mariannt már régóta ismerem, de ezzel az oldalával még sohasem találkoztam. Az édesanyja temetésén Ő vezette a búcsú szertartást. Az, hogy nagyon megható az nem kifejező szó rá. Egy temetés mindig megható. De a búcsúztató itt magáról az eltávozottról szólt. Az ő életéről, kedves dolgairól, azokról az epizódokról, amiket megélt, és amire jó emlékezni. Egy olyan búcsúztatáson voltunk, ahol minden Marika néniről szólt. Nagyon természetesen és hatalmas SZERETETTEL. Köszönöm Mariannak, hogy mindig erre tudok gondolni ha Marika néni eszembe jut. (Kné Erika)

Nem is tudom, hogyan kezdjem

Nem is tudom, hogyan kezdjem, amit mondani szeretnék. Amikor elveszítjük a szeretteinket, legyen az közvetlen családtagunk, a barátnőnk vagy éppen egy kedves szomszédunk, nehezen lehet szavakba önteni a fájdalmunkat. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Te tartottad a búcsúztatását a legjobb Barátnőmnek. Köszönöm Neked, hogy még arra is figyeltél, hogy más legyen a helyszín díszítése, mint a szokványos komor ravatalozó. Ismerőseimtől is csak pozitív visszajelzést kaptam a személyedet illetően. A szertartás hangosítása, levezetése, a megjelenésed, a kommunikációd, mind alázatot és komoly felkészülést mutatott. Köszönöm, hogy Te búcsúztattad a Barátnőmet! (Üdvözlettel: H. Ibolya)

Különös érzés kerít hatalmába,

Különös érzés kerít hatalmába, ha Simai Marianna nevét hallom….életünk egyik legboldogabb napját tette szebbé. - Ez volt az esküvőnk napja. Elérkezett a pillanat, amikor az egyik legnehezebb napunkat is gyönyörűvé varázsolta! Tette ezt azzal a nagyon nyugodt, igényes, finom személyiségével, amit mi a legjobban szeretünk benne, és ami a munkásságában is tükröződik. Ahogy Marian megszólal az már maga egy nyugodtsággal teli élmény, legyen az  esküvőn vagy temetésen. Nagyon köszönjük neki, hogy megtudtuk élni azt az egy órát úgy, hogy csak azzal kellett foglalkoznunk, hogy búcsúzzunk és átadjuk magunkat az eseménynek, minden másra ott volt Marian. A Köszönjük szó kevés is ide!   (U-M. Brigitta)

Megpróbálom szavakba önteni

Megpróbálom szavakba önteni, amit talán nem is lehet. Apu elvesztése számomra hatalmas fájdalom. Búcsú beszédeddel talán sikerült az agyammal felfogni, hogy Apu nincs többé. Hú, ezt leírni is szörnyű. Amit elmondtál, megkönnyítette a búcsút tőle, de ha van elengedés szerintem azt a mai napig nem tudtam megtenni. A temetőbe eleinte hetente kijártunk Anyuval, aztán az élet úgy hozta, hogy ez ritkult, de mikor ott vagyok az "jó" érzés, olyan mintha egy kicsit még gondoskodnék róla. Igen, a búcsú beszéd abban segített, hogy fejben tudjam, hogy elment, de minden nap itt van velem, velünk, és minden történésnél hallom, hogy ő mit mondana. (M. Éva)



Erzsike néni elvesztése

Erzsike néni elvesztése Gézának nagyon nehéz és fájdalmas. Hazafelé jövet annyit mondott, hogy a lelkének jólesett a búcsú beszéded. Persze most még nagy űrt és ürességet érez magában. Én nem voltam olyan szoros kapcsolatban Erzsike nénivel, de a beszéded kedvesen személyre szóló volt, ami engem is nagyon meghatott, nem is tudtam sírás nélkül megállni.

Pár éve találkoztam

Mariannal pár éve találkoztam először, mint szertartásvezető (akkor még esküvőn) és mély nyomott hagyott bennem a történet, amit írt, és az, amilyen lelkesen és odaadással tartotta, hogy még most is tisztán emlékszem. Több szertartáson is voltam akkoriban, de a legtöbb unalmas és sablon szöveg volt. Azóta sajnálatos módon Papámat is elvesztettem. Voltam már korábban egyházi temetésen és abban biztosak voltunk, hogy olyat nem szeretnénk, mert nem az én szerettem van a fókuszban és egyébként sem vagyunk nagyon vallásos család. Így beszéltünk Mariannal, hogy lenne e rá lehetőség, hogy megtartsa nekünk a polgári búcsúztatást, amire szerencsére igent mondott. Azóta is nagyon örülünk, hiszen csodálatos gyászbeszéd volt. Tényleg az elhunytról szólt, annak életéről és a szeretetről. (K.Péter)

Születésem óta ismerem

Születésem óta ismerem Mariannt és a családját. Majd eljött az idő, amikor először láttam őt szertartást vezetni. Nagyon személyes volt, érzelmileg mélyen érintett, engedte megélni a gyászt, de feloldozást is adott. Úgy éreztem, kaptam valami útravalót. A legjobbat nyújtotta, de tudom, hogy Ő minden esetben ezt fogja tenni, nem adja alább. Mert az Ember ilyen szertartásra érdemes. (B.Barbara)

Nehéz szavakba foglalni

Nehéz szavakba foglalni a hálát amit érzek. Igazán szép búcsúztatót mondtál. Ebben a szörnyű fájdalomban, amit érzünk, amikor végső búcsút kell venni
szerettünktől, nem mindegy, hogy miként emlékezhetünk rá. Nem egy száraz adathalmaz mely az elhunyt életéről szól, hanem megidézve néhány jeles
pillanatot, igazi személyiség rajzolódott ki a búcsúzók előtt. Nagyon köszönjük, hogy ilyen szívhez szóló, szép beszédet sikerült összeállítani. (Oné P.Márta)

Édesanyánk halála után

Édesanyánk halála után, amikor a temetése szóba került, a hagyományos ravataloktól eltérő búcsúztatást képzeltünk el számára, ami igazán méltó volt
személyiségéhez és életéhez. Marian rugalmassága, empátiája és aktív figyelme segítségével ezt sikerült elérnünk mindössze pár nap alatt. Hatalmas terhet vett le a vállunkról. Anyu búcsúztatója egyedi volt, érzelmekkel, szeretettel és emlékekkel teli és ami a legfontosabb: hű maradt hozzá...
Marian segített számunkra méltó búcsút venni tőle. (Sára és Boró)